engem anyám megátkozott engem anyám megátkozott mikor a világra hozott engem anyám megátkozott mikor a világra hozott azt az átkot mondta reám ország világ legyen hazám bujdossak a futó széllel földre hulló falevéllel édesanyám sok szép szava kit fogadtam kit nem soha megfogadnám de már késő hull a könnyem mint az eső
Engem anyám megátkozott, mikor a világra hozott, hogy ne legyek boldog soha az én ifijúságomba. Engem az az átok fogott, amit az én anyám mondott. Megfogott az anyám átka, mer nem voltam jó leánya. Mondd meg, rózsám, az anyádnak, ne átkozzon fűnek-fának! Mer az átok helyet keres, azt fogja meg, kit érdemes.
Édesanyám későn szült engem, negyvenkét éves volt, amikor a világra hozott. De nem én vagyok az első gyereke. Furcsa egy család vagyunk, tele tragédiával, különös viszonyokkal, és attól tartok, különös és rémisztő érzelmekkel is.
3. Engem anyám megátkozott, — mikor a világra hozott: — ne legyen szerencsém soha, — semmi fiatal koromba’. 4. Én Istenem, mér’ vertél meg, — mikor nem érdemlettem meg? — mér’ vertél meg jobban, mint mást, — én se voltam nagyobb hibás.
Engem anyám megátkozott. 1. II:Engem anyám megátkozott,:II II:Mikor a világra hozott:II II:Hogy ne legyek boldog soha:II II:Én a fiatalságomba:II Ajlalala 2. II:Mindenkinek azt ajánlom Szerelemnél jobb az álom. Mert az álom nyugodalom, A szerelem szívfájdalom. Mert az álom nyugodalom, A szerelem szívfájdalom. A szerelem
Engem anyám megátkozott, Mikor a világra hozott. Hogy ne legyek boldog soha, Az én fatalságomba. Hogy ne legyek boldog soha, Az én fiatalságomba. Húzzad cigány, ne húzz kettőt, Most kaptam egy új szeretőt. Olyan, mint a gyöngyvirág, Azt sem tudom, hogy hívják. Ahol megyen az utcán, Rózsa nyílik a nyomán. Ha nem rózsa, viola,
2. Engem anyám megátkozott, Mikor a világra hozott: Szerencsém ne legyen soha Egész ifijuságomba, Egész ifijuságomba! 3. Ne sir, rózsám, ne keseregj, Mer a tiéd nem lehetek! Tiéd lenné, ha lehetnék, Ha jaz egek megengednék, Ha jaz egek megengednék! 4. Megengedik azt az egek, Megengedik azt az egek, Azok a szép fellegesek,
engem anyám megátkozott mikor a világra hozott fájdalmában kiáltotta hogy ne legyek boldog soha még akkor is megátkozott mikor bölcsőmben ringatott azt az átkot kérte reám ország-világ legyen hazám ott se legyen megállásom csipkebokor a szállásom ott se legyen megállásom csipkebokor a szállásom én okoztam a fájdalmát
Engem anyám megátkozott, mikor a világra hozott, hogy ne legyek boldog soha az én ifijúságomba. Engem az az átok fogott, amit az én anyám mondott. Megfogott az anyám átka, mer nem voltam jó leánya. Mondd meg, rózsám, az anyádnak, ne átkozzon fűnek-fának! Mer az átok helyet keres, azt fogja meg, kit érdemes.
Engem anyám elátkozott, mikor a világra hozott Engem ne sajnáljon senki! Nem tudok mást szeretni. Refr.: Hegyek, völgyek között állok Szívemet öli a bánat, Szívemet öli a bánat. Hegyek, völgyek álljatok meg, Bánat öli a szívemet, Bánat öli a szívemet. (2x) A fűzfának nincsen töve Az embernek nincsen szíve Mert ha
Engem anyám elátkozott, mikor a világra hozott. Engem ne sajnáljon senki! Nem tudok mást szeretni. Refr.: Hegyek, völgyek között járok. Szívemet öli a bánat, Szívemet öli a bánat. Hegyek, völgyek álljatok meg, Bánat öli a szívemet, Bánat öli a szívemet. (2x)
Engem anyám megátkozott, Mikor a világra hozott; Azt az átkot mondta reám: Ország-világ legyen hazám! Ott se legyen megállásom; Csipkebokor a szállásom; Ott se legyen megállásom: Csipkebokor a szállásom! Olyan gyenge, beteg vagyok: Semmim se fáj, csak búsulok.